Megvenném ezt a gyümölcsrizst, de nem látom, mikor jár le a szavatossága.

- A dobozra rá van írva.

- Az árcédula eltakarja. A többin is.

- Akkor vegyen valami mást.

A párbeszéd Budapest egyik bevásárlóközpontjában hangzott el.

Nem ez volt az első hely, ahol próbavásárlást tartottam. A Nyugati téren, a nagy élelmiszerboltban a péksütemények, konzervek, fagyasztott áruk csomagolásán az összes tudnivalót feltüntették. A tejtermékeknél már némi furcsaságot észleltem. A fóliázott sajtok egy részét két árcédulával is leragasztották, többnyire úgy, hogy a felső félig-meddig takarta az alsót, az eredetit. Azt, amire a szavatosságot írták. A gyümölcsrizseket kínáló pultnál a vevő tájékoztatását szolgáló feliratot teljesen takarta az árcédula, némelyiken csak a dátum egy-két számjegye látszott ki.

A József körúton kiválasztott boltban zavartalanul keresgélhettem: a két pénztároslány öt harsány srác társaságában múlatta az időt. Lekaptam a pultról egy joghurtot, majd találomra egy mangó-konzervet - szavatossági időt jelző cetli nem volt rajta. A joghurton igen: két napja lejárt.

A budaörsi bevásárlóközpontban már nem ért meglepetés: azt tapasztaltam, minél tovább tartható el valami, annál inkább olvasható rajta a szavatossági ideje. A lejárat időpontjához közeledő termékek viszont gyűröttebbé, romosabbá válnak. A saját készítésű májast például akciósan lehetett megvásárolni. A "Fogyasztható" feliratot fekete színű maszat követte, vagy valamiféle csík. Azt sem tudtam megfejteni, hogy este tizenegykor miért vannak pulton az aznap szavatosságukat veszítő áruk, halbelsőségek és egyéb húskészítmények. Egy fiatal eladólánytól próbáltam érdeklődni. Nem tudott mit mondani.

Egy több éve élelmiszerboltban dolgozó ismerősömet viszont sikerült szóra bírnom.

- A romlandó dolgok "kipofozásával" kezdődik a nap - mesélte. - Mivel a felvágottak, virslik és a különféle húsok egy idő után szagosodnak, mi úgy mondjuk, "izzadnak", ecetes vízzel átmossuk őket. Nagy gonddal kell végezni a műveletet, minden az arányokon múlik. Ha kevés az ecet, a szag marad, ha túl sok, akkor a vevő megérzi az árun. Hasonló módszerrel "fiatalítjuk" a baromfit is: a fonnyadt, kiszáradt bőrű csirkét vízben megúsztatjuk. Ettől viszszanyeri a frissességét. Amikor már nem lehet segíteni, ledaráljuk a húsokat. Mindig csak annyit, amennyit a "tiszta" hús még elbír. A kicsit romlott párizsit vagy virslit salátákba keverjük. A kimért saláta és a körözött a két legkényesebb pontja a hazai élelmiszeriparnak - folytatta az ismerős eladó. - Ezekben "landol" minden, ami kicsit is gyanús: a lejárt szavatosságú majonéz, tejföl, túró, felvágott, szóval minden. A kiszáradt juhtúrót például tejföllel "javítjuk fel". A penészessé vált sajt kérgét levágjuk, a maradék darabot fóliába csomagoljuk, majd akciózzuk. Az is bevált trükk, hogy a zacskós tejről a kollégák hipós rongygyal letörlik a gyártó által feltüntetett időpontot, aztán "felülírják".

- A pékárunál kevesebb lehetőség van manipulálásra - mesélte egy másik kereskedelmi lánc munkatársa. - De azért boldogulunk. Egyezséget kötöttünk az egyik sütőipari céggel, ők az egy-két napos kenyereket újradátumozzák. Ezeket csak kora este tesszük ki, mert a késői vásárlók általában sietnek, nem is gondolják, hogy többnapos kenyeret kapnak. Azt hiszik, hogy azért szikkadtabb a pékáru, mert már reggel óta ott áll a polcon.